India okostelefon-piaca a világ egyik legnagyobb piacává nőtte ki magát, és évente hatalmas mennyiséget szállítottak ki-a legfrissebb adatok azt mutatják, hogy csak 2025-ben 150-154 millió darab körül mozgott, még akkor is, ha az utóbbi időben némileg mérséklődött a kereslet. Világszerte egyértelműen kulcsszereplő most.
A múlt héten, a davosi Világgazdasági Fórumon, India elektronikai és informatikai minisztere, Ashwini Vaishnaw érdekes hírekkel szolgált. Alapvetően azt mondta, hogy az ország saját gyártású okostelefon-márkáinak bevezetésére készül, amelyek a világszínvonalon is versenyezhetnek{1}}nem csak otthon.
Elmondása szerint a kormány már befejezte az összes előkészítő munkát ("házi feladat", ahogy ő fogalmazott), és India elektronikai ökoszisztémája már elég erős ahhoz, hogy támogassa a valódi indiai mobilmárkákat. Itt a teljes ellátási lánc érettségéről beszélünk: olyan kulcsfontosságú alkatrészek helyi gyártásáról, mint az LCD- és AMOLED-kijelzők, akkumulátorok, lapkakészletek, kameramodulok és egyebek. Ez már nem csak a telefonok külföldi cégeknek való összeszereléséről szól,-hanem az indiai nevek alatti, globális ambíciókkal rendelkező eszközök tervezéséről, márkázásáról és értékesítéséről.
Arra számít, hogy ezek a márkák -talán egy nagy vagy néhány-a következő 12–18 hónapban megjelennek a piacon. „Hamarosan, talán még egy év múlva, vagy maximum 18 hónap múlva” – fogalmazott. A cél? Olyan termékeket készítsen, amelyek-to{8}}nemzetközi viszonylatban is megállják a helyüket, ne csak az alacsony költségű-gyártási csomópontra támaszkodjanak.
Nem ez az első alkalom, hogy India saját okostelefon-márkák létrehozásáról beszél. Régen az olyan vállalatok, mint a Micromax, keményen igyekeztek valami saját termesztésűt felépíteni, és egy ideig megfelelő piaci részesedést szereztek. De leginkább a kínai ODM-ektől és OEM-ektől függtek a tervezésben, gyártásban, sőt olyan alapvető technológiákban is, mint a kijelzőpanelek (gyakran külföldről szerezték be a TFT-LCD-t vagy a korai IPS LCD-modulokat). Végül a kínai márkák erős versenye kiszorította őket,-nem tudtak lépést tartani az innovációval, az árakkal vagy a léptékkel, ha olyan dolgokról volt szó, mint a fejlett LTPS LCD, OLED vagy a teljes vertikális integráció.
A korábbi erőfeszítések nagy része inkább újramárkázott vagy fehér{0}}címkés termékeknek érezte magát, nem pedig igazán eredeti indiai dizájnnak, erős márkajelzéssel és kutatás-fejlesztéssel a hátuk mögött.
Ha ez az új lendület valóban megtörténik, ez egy igazi játék-módosító-lehet, amely Indiát a „make for others” helyett „saját globális neveink létrehozására” váltja. Érdekes lesz megfigyelni, hogy ezek a feljövő márkák a helyi erősségekre támaszkodnak-e (például a költséghatékony LCD-ellátási láncokra a középkategóriás-modellek esetében), vagy pedig egyenesen a prémium funkciókra. Akárhogy is, a következő másfél év izgalmas lesz mindenki számára, aki követi az okostelefonok világát.
